körme festve a haja is vagy sem és egy körben ülnek és sugarakat isznak meg minden. de sajnos ahányszor el akartam kergetni a szellemeket annyiszor visszajöttek fagyos szellőt hagyva maguk után. a programot pedig úgy hívják hogy bla-bla valami de nem fogok rákérdezni mégegyszer hiszen akkor lelepleznék igazi érdeklődésemet. tehát le is van szarva az egész mondván nincs értelme hogyha egyszer képtelen vagyok vele hatásosan dolgozni. vigyázat a kerítés is csak ember! és ha egyszer visszaadja a pofont akkor az kölcsönjár. bármennyire is szeretném megszólítani önt hölgyem képtelen vagyok rá hát legalább hogy ma fölhív és én újra kurvaközönyösen fogok igent mondani mint az öreglány a mönyegzőn. és tévedt galambok bújnak a fűbe és kirántott gombócok. meg aztán ki fogja felidézni a régi időket és helyettem fogalmazást írni. csak egy csonk érzés lehet az amelyik bevarrja a szád. amely közhelyeket eröltet mondani. és ostobán mosolyogni. meg minden. különben volna számodra egy kevés mondanivalóm de hagyjuk mert tudom hogy képtelen leszek kiszúrni a gondolataim közül a meg a galamb szemét az iskolaudvaron. tessék!
a mai estét is majd megírom, csak ki kell várni. talán csak a holnap lesz. szép idővel és töltéssel és kurva sok emberrel. nem tudom előrejelezni. bár sejtek egyet s mást. talán olyan lesz mint egy gumimadzag